Csillagromantika
Ferenczi Csilla---Saját versek
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Csitulj el csendesen
Megtépázott életem
egyszer révbe jut
eltűnik minden
nem marad semmi
Kis hajómmal a tengeren
vízre szállok
Kísérnek
a sirályok
Csíkot húznak
felettem az égen
minden bánatom
elfelejtem
Még háborog a tenger
akár a lelkem
Foszlánya életemnek
sötét verem
Ki egykor még harcolva
vívta a csatát
mindenért és mindenkiért
életét adta volna
Most a sötét égbolt
magánya szívének
szúrt lándzsahegye
sebzett lelkének
Csitulj te háborgó tenger
ne öld meg lelkemet
mi egykor még
örvendve életet
Szelíden pihenj most
mint néma gyermek
míg alszik édesen
lágyan át ölelve
Ringó hajóm
hullámokkal játszik
elcsitulva haragja
pihenésre vágyik
Csillagok fénylenek
a sötét éjszakába
integetnek felém
vigyázunk rád, te árva
Írta Csilla
Fájdalmas szilánkok
Valami zsibongást érzek testembe
valami megmozdult a lelkembe
érzem valami megváltozott
de még nem látom tisztán
Távolba egy hangszeren
valaki bús dallamot játszik
belehasít szívembe
ketté vágna már is
Holdas éjszakán
csak csillagokat nézek
tüzelő testemmel
csak utánad vágyom
Vágyom a napra
vágyom melengető karodra
nem tudom látlak e
de reménykedem még is
Mit hoz a holnap
nem tudom még
de valami fájj
és belém hasít
Félek az éjszakától
a csend hangjától
a falak szürkeségétől
a szomorú magánytól
Fájó szívvel gondolok most rád
ébred már a felkelő napsugár
de mi bennem ég
azt nem hűti le semmi
Szívembe mi összetört
nem forr soha össze
darabjait százfelé vitte
a szerelem fájdalmas csöndje
2014. 02. 12
Egyedül
Lemenőbe a nap sugár
megvilágítva a kék eget
forrón izzik
kémlelget
Kopár síkság
fű nem nő már rajta
elszáradván
eltűntek
Csak a csend honol
némán bólogat
kietlen pusztaság
hallgat
Még egy rózsa száll
megfeszült utolsó
órája
benne
Életbemaradás
lélegzete
minden perce
vágya
Küzdve és reménnyel tele
hogy élete
tovább él majd
e kietlen helyen
A reggeli harmatcseppek
még életet adnak
de meddig bírja?
Nem jön az eső
Melytől újra életre kelhetne
illatát ontani
szét tárni a földön
örömökre
Az óra ketyeg
felforrósodott
kő
perzselte
Csillagok bánatosan
elkísérik
a hold betakarja
csendesen
Írta Csilla.
Csak egy szó
Soha nem felejtem
azt a napot
amikor először
megpillantottalak
Sudár termeted
ragyogó két szemed
azonnal
lángra gyújtotta szívem
Rózsákkal átszőtt
kosarat
ajtód elé tettem
remélve, hogy egyszer
viszonozod majd szerelmem
Millió levelet küldtem
benne
ezerszer leírtam
szívem óhaját
könnyeim fájdalmát
A válasz nem érkezett
bánatom most borba fojtom
eltelt egy pár év
s csak álmodozom
Álmodozom, hogy egyszer eljössz
s karomba tarthatlak
elmondhatom
mily nagyon akartalak
Nyári este
kis padon üldögélve
még mindig rád gondolok
s az elmúlt évekre
Mely oly hamar elszállt
s vártalak s csak vártalak
de mindhiába
a reményeim
Szertefoszlanak
mint hajnali köd
felszállnak
s rám már új remények
nem várnak.
Csak egy szót vártam
mely szerelmemet viszonozza
de ez a szó
nem hangzott el soha.
Sóvárgok még most is utánad
hajam már megőszült
de meg- meg állok
kiskapudba
valamit mindig várok.
Írta Csilla.
Csak egy tánc
Ó drága asszonyom
felkérhetem egy táncra?
Itt és most
nem baj, ha mindenki látja
Első látásra
magába szerettem
édes ajkát
nyújtsa nekem
Forduljon perdüljön
cipősarka szóljon
koppanjon a kövön
mikor velem járja
Játszd el harmonikás
a legszebb dalt
szívemből szóljon
ennek az asszonynak
Látnom kell a szemébe
a csillogást
szikrázó fényt
vágyakozást
Édes asszonyom
nyújtsa hát a kezét
jöjjön velem e forgatagba
s legyünk mi a fény
Átölelem kecses derekát
mint a nádszál
hajoljon
karomba élvezettel
ne aggódjon.
2014. 02. 23
20.50
Egy kevés
Ma eljött a nap
mely boldogságot ad
szívekbe több lángot
szerelemből mámort
Én nem kérek arany nyakláncot
tűzz piros rózsát
csak egy kicsi szerelmet
de azt egy élten át
Őszinte szavakat
tiszta érzéseket
édes csókokat
boldog órákat
Nem kérek palotát
drágakövet, márványt
csak a szívedből egy darabot
magamhoz láncolnám
Örök szerelmet
mérhetetlen vágyat
veled élni az életem
örök boldogságba.
Írta Csilla
2014. 02.
Eljön az idő
Most hallgat a csend
félhomályba mártózva
ablakba egy légy zümmög
nekicsapódva
Ki már leélte életét
most egyedül maradt
nem nyitnak rá ajtót
s nem kopognak
Reszkető kezével
még tollat fogna
de nem lát a szemével
hogy bár mit is leírna
Léptei nehézkesek
gyengül a járása
hol van már
a délceg tartása
Egyedül eszik
megszikkadt kenyeret
ki főzni már nem tud
keserves az élete
Folyosón megkopott falak
pókháló szőtte fényképek
mik ifjúságot jelezvén
elmúlt már régen
Karosszékbe üldögélve
hallgatva a madarak énekét
megőszült fejjel
távolba néz
Szó már nem hagyja el ajkát
minek is már
nem kell már más
csak egy csöndes hely
Hol béke honol
és egy édes kis galamb
majd vállára száll
s többé nem lesz egyedül már.
2012. 02. 16. 17,03
Csilla
Elment
Csak állok
nézek utána
szólni nem tudok
bent-rekedt
Miért?
ennyi volt
Pont most?
Istenem!
Megérdemlem
mert szerettem?
az életem adtam
mindenem
Most oltárnál
hagyott engem
ki mondani
nem merte
Mert nem szeretett
sohasem
fájdalmam
és dühöm
Most együtt kavarog
életem porba zuhant
e gyönyörű
szép napon
Megsebzett vadként
szégyenülve
futnék el most
e világ elől
Hófehér tisztaságom
felhőkbe mártom
s magamra öltöm
bánatom.
2014. 02. 24
Gondolataim
Ma rád gondoltam
merre vagy
gondolsz rám néha
nem tudom
Néha át fut az agyamon
talán nem is szerettél
csak hitegetted szívemet
és áltattál engemet
A csókod is hazug volt
és az ölelések
Azok már semmit nem jelentenek?
Mit mondanál
Most is úgy fáj
hogy elmentél, miért?
Eldobtál mint egy
szétmosott rongyot
Nézem a fényképeket
mely ránk integet
öleltél engemet
miért hagytam ezt?
Mit gondoljak?
Illúzió, mámor
mibe bele estem
most itt vagyok egyedül
A fájdalom felhevült testembe
lüktetve ég
Kellet nekem
körülöttem minden ég
Hazug szavak, játékos ajkak
Becsempészett érzelem
megfogott, elragadt
Minden mi volt,már nem maradt
Elfeledem, így a legjobb
fáj még, de nem kell nekem
miért a szenvedés?
vége legyen.
Menj fejemből
te kínzó gondolatat
ez a szerelem
már semmi reményt nem hozhat.
Írta Csilla
2014
Gyere hozzám
Tudom, hogy egyszer találkozom veled
Meglátom édes tekinteted
Ajkad majd ajkamhoz tapad
Csókoknak íze szánkon marad.
Megrezzen valami a szívünk mélyén
Érezni fogjuk, ez csak a kezdett
Átölelsz majd gyengéden
Ahogy nap öleli át a földet
Ringunk majd a szerelem tengerén
Két ember, kinek szíve összeér
Ugye eljössz hozzám?
Éjjel és nappal várlak én
Belenézek szép szemedbe
Meglátom a lelked tisztaságát
Gyönyör és csillogás
Szívedbe virágnyílás
Este csak fekszünk egymás mellett
Érezzük szívünknek lüktetését
Egymáshoz fonódva
Mint két virágszál
Ezerszer is elmondom neked
Egyetlen vagy ki szívembe lehet
Te vagy nekem mindenem e világon
A legnagyobb kincs, édes kicsi párom.
Írta Csilla
2014. 02 .
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 15
Össz.: 4 873
Látogatottság növelés
Mai: 5
Tegnapi: 2
Heti: 7
Havi: 15
Össz.: 4 873
Látogatottság növelés
Csillagromantika - © 2008 - 2024 - csillagromantika.hupont.hu